Egy jólelkű herceg útnak eredt a szolgájával, hogy világot lásson. Útközben megpillantott egy fehér hattyút üldöző sast. Egy követ hajított a sas felé, hogy elijessze. A hattyú megállt a lábánál, és gyönyörű lánnyá változott.
– Én vagyok a Láthatatlan Lovag leánya. Ha valaha veszélyben találod magad, hívd az apámat, és ő segít majd neked.
A herceg és a szolga folytatták útjukat, és elértek a végtelen sivataghoz. Amikor kifogytak a vízből, a szolga pityeregni kezdett.
– Itt fogunk meghalni!
– Nem, dehogy – mondta a herceg, és egy kútra mutatott. – Kösd ezt a kötelet a derekad köré! Leeresztelek, hogy ihass. Aztán meríts nekem is vizet, és felhúzlak.
De a szolga gonosz volt, és féltékeny a hercegre, ezért ezzel az ötlettel állt elő:
– Felség, én nehezebb vagyok. Neked kellene lemenned.
A herceg beleegyezett, de amikor eljött az ideje, hogy visszamenjen, a szolga csak nevetett.
– Úgy kell neked! Ha nem akarsz örökké ott maradni, írnod kell egy levelet, amiben kijelented, hogy én vagyok a herceg és te vagy a szolga!
A herceg, hogy mentse a saját életét, beleegyezett az üzletbe. A két férfi ruhát cserélt, és folytatta az utat.
Amikor egy palotához értek, az álherceg kérte, hogy fogadja az uralkodó. Amint szembekerült vele, megfenyegette:
– Azt akarom, hogy add hozzám a lányodat, máskülönben kirobbantom a háborút!
A királynak nem tetszett a pökhendi alak, ezért azt felelte:
– Holnap támadnak meg az ellenségeim, de nincs elég katonám, hogy megvédje a királyságomat. Ha legyőzöd az ellenségeimet, tiéd lehet a lányom keze.
A szolga belegyezett, majd ment, és rábeszélte a herceget, hogy ő álljon ki helyette másnap a király ellenségeivel szemben. Hajnalban a herceg hívta a Láthatatlan Lovagot, aki olyan varázskardot ajándékozott neki, amely elijesztette az ellenséges csapatokat.
Akkor a szolga a királyhoz ment, hogy kérje a jussát, de a hercegnő, aki hallotta, mit beszélt a herceggel, felállt, és elmondta mindenkinek, ki is valójában az álherceg.
– Ez nem igaz, olvasd el a levelet! Ez bizonyítja, ki vagyok! – tiltakozott a szolga, a levelet lobogtatva a király előtt.
Az uralkodó nevetésben tört ki.
– Itt az áll, hogy hazug vagy!
A szolga nem tudott olvasni, ezért fogalma sem volt, mit írt a gazdája a levélben. Így a valódi herceg vette feleségül a hercegnőt, míg a szolga elnyerte méltó büntetését könyörtelenségéért.